A legjobb Viccek gyűjteménye

Összesen 6718 találat.
Kategória:
Vicc szövege: Nevem: Pistike

Családfám nincs, ha lenne, akkor kapanyelet csinálnék belőle valószínűleg.
1985-ben születtem Bivalybasznád-Alsón.
A déli harangszó általában fél egykor ér el hozzánk, és a sárgabusz is háromszor tankol, mire hazavisz. Egyszóval, nem vagyok paraszt, de azért elég messze lakom a bekötőúttól. Még a T- mobile se fed le, ha térerőt akarunk, fel kell mászni a villanypózna tetejére.
Anyakönyvi kivonat helyett egyből őstermelői igazolványt kaptam.
Már kicsi koromtól volt gyerekszobám, igaz tehén volt a radiátor, és ló nézett ki az ablakon, na meg patkány volt a matchboxom is. Aztán járni is megtanultam, az üstház volt a járókám.
Emlékszem, amikor megkaptam az első LEGO-mat. Disznóólat építettem belőle. A kézügyességem megmaradt, a traktort még ma is emlékezetből össze tudom rakni.
Aztán oviba kerültem. Itt megnyugtattak, hogy nem vagyok paraszt, hanem agrár csemete.
Hát ide négy évig jártam. Az első évben disznóvágás volt a jelem, a másodikban gumicsizma, aztán szalonna, végül töpörtyű. Kedvenc elfoglaltságom az volt, hogy kapáltam a homokozót.
Apámék vödörben hordták be az áramot, hogy nyugodtan játszhassak disznóölést a PLAYSTATION-ön. Ami azt illeti, elég messze lakunk a civilizációtól, még a vízvezeték is meggondolja magát félúton és visszafordul. Fut is utánam a pottyantósvécé! Utána már bilit vettünk, de egyszer felbuktam benne éjjel, mert nem találtam a gyertyát.
Egyszer meg eltévedtem, de hazataláltam, mert odafele menet elszórtam egy lapát szőrös töpörtyűt.
Hát aztán iskolába kerültem. Apám mindig a traktorral jött értem. Volt egy Trabantunk is, annak bicskával szoktam kinyitni az ajtaját.
Az iskola nem ment valami jól, nekem a százas szög is egy integrált áramkör.
Akkor má nagyon szerettem a fődet. Nem vagyok paraszt, de azért futott utánam a krumpliföld, szórtam a vetőmagot, mert nyomta a zsebemet, meg a krumpli is kicsírázott a kezemben. A számból pajtaszag áradt.
De azért menő voltam. A hátamra szántóföld volt tetoválva, a karomra gabonakörök, a hónom alá meg kapanyél, de az a számból is kilógott.
Ha megszólalok, azt szokják hinni az emberek, hogy egy tehén bőgött. Ha kinyitom a számat, integet belőle a TSZ- elnök, ha meg előre dőlök, a föld kipotyog a számból. De én szeretem az agrár tevékenységet. Ha a Göncölszekér lejjebb lenne, én azt is megraknám trágyával.
Múltkor úgy volt, hogy jön a miniszterelnök a faluba. Gondoltuk, meghíjuk kapálni, De aztán nem jött el.
Később nagyobb lettem, fel kellett engem világosítani. Apám az emberi szaporodást egy birkán magyarázta el. A szüzességemet is elveszítettem, méghozzá a disznyónkkal. De azóta már szakítottunk.
Aztán jött a szóbeli érettségi, ahová gumicsizmában mentem. Az övem kolbászból volt.
Szórakozni is jártam én sokat. A diszkóba traktorral mentem. Nem volt az égő, csak az, hogy az ekét meg elfelejtettem lekapcsolni. A traktorkulcs mindig kilógott a zsebemből, a munkaegység meg a számból.
A diszkóba megismertem egy jányt. Elhívtam moziba, ahol ő kólát ivott hagymakarikával, én meg kannásbort. Én kólából amúgy csak a cocát szeretem, mer az disznóízű.
De ez a lány elég művelt volt, ezért elhatároztam én is művelődni fogok, el is mentem egy kapanyélkiállításra.
Valami előkelőbb sportot is kellett választani, ezért fogtuk a kapát, és elmentünk golfozni.
Olyan menő voltam, hogy még a hajamat is zseléztem, kocsonyával.
Aztán megnősültem, berendeztük a házat. Az asszony franciaágyat akart, de én nem beszélek idegen nyelvet, ezé egy szénakazal került a hálószobába.
Vettünk mindent. Most csak hazamegyek, az ostorral bekapcsolom a plazmatévét, oszt nézem rajta a Falu TV adását. Azé régen nem volt ilyen.
Meg má mobilom is van. Igaz, hogy tölgyfából van faragva, de van már rajta disznóólas háttérkép meg szalonnás logo. Van má számítógép is, a CD- meghajtót bicskával szoktam kinyitni.
Van egy géppuskám is, múltkor félóráig lövöldöztem vele egy repülőre, mer aszittem vadliba. De nem az volt.
Pedig megettük vóna. Szeretek én enni, annak idején anyám mindig vasvillával szolgálta fel a lecsót, a születésnapomra meg szalonnás tortát sütött. A vattacukrot mindig kolbász köré tekerik nekem, a boltba meg sonkás rágót szokok venni. A túrórudit meg a fagyit bicskával eszem. Szeretem nagyon a kolbászos csokit is. A rántotthúst merőkanállal eszem.
Eccer el akartunk utazni az asszonnyal. De itten az embereket a disznóólból is csak vízummal engedik ki, a szomszéd faluba meg már útlevél kell. Nagyfater egyszer volt a szomszéd faluba legénykorában, de még nyugdíjasan is az úti élményeit mesélte.
Mi a városba mentünk.
Én szédültem a betonon, az asszony meg aszitte rá, hogy dísznövény. Egy helyen ki volt írva hogy boksz-utca, gondoltam ott cipőt tisztítanak. Rám is fért volna, mert potyogott a trágya a gumicsizmámról. Az asszony szerint robbantani lehetne róla a tehéntrágyát! De tévedtünk.
Aztán láttunk villamost. Én megugattam, az asszony meg azt hitte hogy törökméz és beleharapott. Végül úgy voltam vele, hogy ez biztos egy szénaboglya és elkezdtem szurkálni egy vasvillával.
Láttunk egy embert, azt hittük hogy egy pulit húzott a fejére, de aztán kiderült hogy rasztás.
Bementünk egy magas épületbe, de a második emeleten szédülni kezdtem. Ezért inkább betértünk egy megdonászba. Én a hamburger mellé kolbászt akartam kérni, de nem volt. Zsíros kenyeret se tudtak adni, ráadásul még hülyének is néztek. Hát lehet, hogy az apát kapának mondom, és két hold föld van a körmöm alatt, de azé hülye akkor se vagyok, legfeljebb egy kicsit vidéki! Najó, adtak egy dobozos sört, de én még olyat nem láttam, bicskával kellett kinyitni. Bezzeg nálunk a kocsmába rendesen kitőtik pohárba! El is határoztam, hogy az egy százalékomat a kocsmának fogom felajánlani.
Bementünk az Ósanba is, mer az asszony leveskockát akart venni, majd főzünk belőle pálinkát. Én matyómintás bokszeralsót kerestem, de nem vót. Viszont vettünk a motorra is illatosítót, mer a traktorba már van.
Csináltunk sok fényképet, otthon elő akartam hívni kukoricával, de nem jött elő. Viszont a disznyók előjöttek. A disznóólban tartjuk a kanárit is, moslékkal etetjük.
A városba ojan sok vót az autó, mint a nyű, ekkor jöttem rá hogy autóversenyző leszek, indulok is a következő Dakaron a lovaskocsival.
De aztán haza kellett menni, mert tarlóégetés volt, ami nálunk nemzeti ünnep. Ahogy mentem aztán az erdőbe tátott szájjal, a számba fialt a mókus.
De nem csak az fialt, hanem az asszony is, a családi pótlék meg kevés, ezé jelentkeztem most Bivalybasznád- Alsó tyúktenyésztői állására.

Tisztelettel: Kovács Pistike
Kategória:
Vicc szövege: - Jó napot kívánok. Okirat ügyintézés miatt jöttem.
- Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25 és egy 15.000 forintos illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérő űrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala Lumpurba, aztán a Svongana utca hét szám alatt...
- Tessék.
- Tessék? Mi az, hogy tessék?
- Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul is és magyarul is.
- És kínaiul?
- Természetesen.
- Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
- Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
- Szükség volna továbbá 6x9-es és 9x6-os fényképekre, melyek nyomon követik az Ön egyedfejlődését csecsemőkorától napjainkig legalább félévenként.
- Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
- Vegyeset. És, persze, három dimenziósat.
- Parancsoljon!
- Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
- De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
- Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
- Hát... Az eredeti családi bárói oklevelünket elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
- Jaj, nagyon sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
- Csak vicceltem. Itt van.
- A francba. A francba! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent előad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
- Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy igénylő űrlapot.
- Dehát... izé... elfogyott...
- Na ne vicceljen. Ott van az a méteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 00001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
- Tudja, fogadtam a kollégámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
- Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
Összesen 6718 találat.